Tatarischer Meerkohl
| Tatarischer Meerkohl | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Tatarischer Meerkohl bei Ottenthal in Niederösterreich | ||||||||||||
| Systematik | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Wissenschaftlicher Name | ||||||||||||
| Crambe tataria | ||||||||||||
| Sebeók |
Der Tatarische Meerkohl[1] (Crambe tataria), auch Tátorján-Meerkohl oder Tatarenkohl genannt, ist eine Pflanzenart aus der Gattung Meerkohl (Crambe) innerhalb der Familie der Kreuzblütengewächse (Brassicaceae).[2] Sie ist ein Florenelement in der südsibirisch-pontisch-pannonischen Florenregion.
Beschreibung
Vegetative Merkmale
Der Tatarische Meerkohl wächst als ausdauernde krautige Pflanze, die Wuchshöhen von 60 bis 120 Zentimetern erreicht.[3] Die Wurzel ist bis zu 120 Zentimeter lang und bis zu 5 Zentimeter dick.[3]
Die sehr großen, dicklichen Grundblätter sind fiederlappig bis doppelt fiederlappig[3], im Umriss rhombisch und unterseits steif behaart. Die oberen Stängelblätter sind kleiner und weniger stark geteilt.[3]
Generative Merkmale
Die Blütezeit reicht von April bis Mai oder bis zum Juni. Die Einzeltrauben des Gesamtblütenstands sind fast ebensträußig, sie enthalten 10 bis 20 Blüten und verlängern sich später.[3]
Die zwittrige Blüte ist vierzählig mit doppelter Blütenhülle. Die vier Kelchblätter sind 2 bis 3 Millimeter lang.[3] Die vier weißen Kronblätter sind 4,5 bis 5,5 Millimeter lang und in Platte und Nagel gegliedert. Ihre Platte ist länglich-elliptisch und plötzlich in einen kurzen oft violetten Nagel verschmälert.[3]
Die Fruchtstiele sind 7 bis 20 Millimeter lang.[3] Das untere Fruchtglied ist stielartig und 1 bis 1,5 Millimeter lang, das obere ist bei einem Durchmesser von 4 bis 5 Millimetern kugelig.[3]
Die Chromosomenzahl beträgt 2n = 30[4], 60 oder 120.[3]
Ökologie
Der Tatarische Meerkohl ist ein Steppenroller: Das Pflanzenexemplar bricht zur Reifezeit an der Basis ab und wird durch den Wind verweht. Auf diese Weise können die Samen über größere Distanzen ausgebreitet werden.
Vorkommen
Es gibt Fundortangaben für Österreich, im nordöstlichen Italien, die Slowakei, Slowenien, Kroatien Tschechien, im östlichen Bulgarien, Ungarn, Moldawien, Rumänien, Nowaja Semlja, Franz-Joseph-Land, Serbien, Kosovo, die Ukraine sowie die Krim,[2] in der Türkei, Ciskaukasien, Dagestan.[1] Das Verbreitungsgebiet reicht vom südukrainischen und südrussisch-pontischen Steppengebiet nördlich des Schwarzen Meeres bis nach Niederösterreich und Südmähren. In den beiden letzteren Fällen handelt es sich um Kältesteppenrelikte aus dem letzten Glazial, die vom Hauptverbreitungsgebiet im Osten räumlich weit entfernt auftreten: Während der Eiszeit breitete sich Crambe tataria nach Westen aus und konnte im Postglazial dort nur vereinzelt an konkurrenzschwachen Trockenstandorten überleben.
In Österreich tritt der Tatarische Meerkohl ausschließlich im Naturschutzgebiet Zeiserlberg bei Ottenthal mit etwa 600 Individuen sowie vereinzelt in der Umgebung auf und gilt als „stark gefährdet“. In Österreich gedeiht der Tatarische Meerkohl in der collinen Höhenstufe auf Halbtrockenrasen, Straßenböschungen und Ackerrändern über Löß.
Systematik
Die Erstveröffentlichung von Crambe tataria erfolgte 1779 durch Sándor Sebeók de Szent-Miklós in Sebeók: Tatarica Hung. 7.[2][1][5] Synonyme für Crambe tatariaSebeók ist Crambe pinnatifidaW.T.Aiton.[2]
Die Art Crambe tataria gehört zur Sektion Crambe sect. Crambe aus der Gattung Crambe.[6]
Bei Anibal Oscar Prina 2009 gibt es zwei Varietäten:[6]
- Crambe tataria var. aspera(M.Bieb.) Boiss. (Syn.: Crambe asperaM.Bieb., Crambe litwinowiiGrossh., Crambe gibberosaRupr., Crambe tataria var. buschiiO.E.Schulz, Crambe buschii (O.E.Schulz) Grossh.)[6]
- Crambe tatariaSebeók var. tataria, Crambe laciniataLam., Crambe tataricaPall. nom. nud., Crambe caspicaRaeuschel, Crambe tataria var. hungaricaDC., Crambe tataria var. tauricaDC., Crambe biebersteiniiJanka, Crambe tataria var. biebersteinii(Janka) O.E.Schulz: Dieser Endemit gedeiht im Wüstengebiet zwischen Kaucasus und Kaspischen Meer in der unteren Wolga Region.[6]
Bilder
Blätter
Nahaufnahme Blütenstand
Fundort Zeiserlberg
Natürliches Vorkommen im Naturschutzgebiet Dunajovické kopce
Früchte
Frucht mit stielartigem unteren und kugeligem oberen Glied
Trivialnamen
Für den Tatarischen Meerkohl bestehen bzw. bestanden auch die weiteren deutschsprachigen Trivialnamen Hieronymuswurz (Mähren bei Auspitz), Tatarka (Mähren bei Erlau), Tatarkenya (Mähren bei Erlau) und Tatorya (Siebenbürgen).[7]
Nutzung
Der Tatarische Wildkohl wurde niemals kultiviert, spielte allerdings wahrscheinlich bereits in der Antike eine Rolle als Wildgemüse.[8]
Quellen
Literatur
- Manfred A. Fischer, Karl Oswald, Wolfgang Adler: Exkursionsflora für Österreich, Liechtenstein und Südtirol. 3., verbesserte Auflage. Land Oberösterreich, Biologiezentrum der Oberösterreichischen Landesmuseen, Linz 2008, ISBN 978-3-85474-187-9.
- Luise Schratt-Ehrendorfer: Die Pflanzenwelt der Steppen Niederösterreichs: Flora und Vegetation, Standortsvielfalt und Gefährdung. In: Heinz Wiesbauer (Hrsg.): Die Steppe lebt – Felssteppen und Trockenrasen in Niederösterreich, St. Pölten 2008, S. 63, ISBN 3-901542-28-0.
- Anibal Oscar Prina: Taxonomic review of the genus Crambe sect. Crambe (Brassicaceae, Brassiceae). In: Anales del Jardin Botánico de Madrid, Volume 66, Issue 1, 2009, S. 7–24. doi:10.3989/ajbm.2186
Einzelnachweise
- ↑ a b c Crambe tataria im Germplasm Resources Information Network (GRIN), USDA, ARS, National Genetic Resources Program. National Germplasm Resources Laboratory, Beltsville, Maryland. Abgerufen am 12. Oktober 2022.
- ↑ a b c d Karol Marhold, 2011+: Brassicaceae. Datenblatt Crambe tataria In: Euro+Med Plantbase - the information resource for Euro-Mediterranean plant diversity.
- ↑ a b c d e f g h i j Friedrich Markgraf: Familie Cruciferae. S. 497–498. In: Gustav Hegi: Illustrierte Flora von Mitteleuropa. 2. Auflage, Band IV, Teil 1, Verlag Carl Hanser, München 1958.
- ↑ Crambe tataria bei Tropicos.org. In: IPCN Chromosome Reports. Missouri Botanical Garden, St. Louis.
- ↑ Crambe tataria bei Tropicos.org. Missouri Botanical Garden, St. Louis, abgerufen am 11. Oktober 2022
- ↑ a b c d Anibal Oscar Prina: Taxonomic review of the genus Crambe sect. Crambe (Brassicaceae, Brassiceae). In: Anales del Jardin Botánico de Madrid, Volume 66, Issue 1, 2009, S. 7–24. doi:10.3989/ajbm.2186
- ↑ Georg August Pritzel, Carl Jessen: Die deutschen Volksnamen der Pflanzen. Neuer Beitrag zum deutschen Sprachschatze. Philipp Cohen, Hannover 1882, S. 116. (eingescannt).
- ↑ B. Honermeier: Crambe. In: Klaus-Ulrich Heyland, Herbert Hanus, Ernst Robert Keller: Ölfrüchte, Faserpflanzen, Arzneipflanzen und Sonderkulturen. Handbuch des Pflanzenbaus Band 4, Eugen Ulmer KG, Stuttgart 2006, ISBN 978-3-8001-3203-4, S. 179–184.
Weblinks
- Naturschutzbund NÖ: Naturschutzgebiet „Zeiserlberg“. (PDF-Datei, 604 KB)
- Datenblatt Crambe tataria - Tatorjan-Meerkohl / Ungarn-M. / Steppen-M. / „Tatarischer Meerkohl“ bei Botanik im Bild / Flora von Österreich, 2013.
- Datenblatt mit Fotos und Verbreitung in Italien bei Portale della Flora d'Italia - Portal to the Flora of Italy.
- Datenblatt mit Fotos und Verbreitung in Tschechien bei Pladias – databáze české flóry a vegetace.
- Verbreitungskarte für Europa.
Karte mit allen verlinkten Seiten: Auf dieser Seite verwendete Medien
Flagge Österreichs mit dem Rot in den österreichischen Staatsfarben, das offiziell beim österreichischen Bundesheer in der Charakteristik „Pantone 032 C“ angeordnet war (seit Mai 2018 angeordnet in der Charakteristik „Pantone 186 C“).
(c) Stefan.lefnaer in der Wikipedia auf Deutsch, CC BY-SA 3.0
Blütenstand
Taxonym: Crambe tataria ss Fischer et al. EfÖLS 2008 ISBN 978-3-85474-187-9
Fundort: Naturschutzgebiet Zeiserlberg bei Ottenthal, Bezirk Mistelbach, Niederösterreich - ca. 225 m ü. A.
Crambe_tataria.jpg katrán tatarský z http://www.illustratedgarden.org/mobot/rarebooks/page.asp?relation=QK98J321781V1&identifier=0285
Autor/Urheber: Stefan.lefnaer, Lizenz: CC BY-SA 4.0
Frucht
Taxonym: Crambe tataria ss Fischer et al. EfÖLS 2008 ISBN 978-3-85474-187-9
Fundort: Dunajovické kopce, Jihomoravský kraj, Tschechien - ca. 275 m ü. A.
Autor/Urheber: Stefan.lefnaer, Lizenz: CC BY-SA 4.0
Dunajovické kopce, Jihomoravský kraj, Tschechien - ca. 275 m ü. A.
Trockenrasen mit Crambe tataria
Autor/Urheber: Stefan.lefnaer, Lizenz: CC BY-SA 3.0 at
Diese Datei zeigt das Naturschutzgebiet in Niederösterreich mit der ID 18.
.JPG)
Autor/Urheber: Derzsi Elekes Andor, Lizenz: CC BY-SA 3.0
A felvétel 2012. junius 24 –én vasárnap készültek Balatonkenesén a Tátorjános Természetvédelmi Területen. Melegkori maradványfaj. Mára kiveszett; csak néhány helyen, löszsztyeppek és erodálódó, meredek löszfalak növényzetében találhatók izolált, néhány száz tőből álló populációi, pl. Balatonkenese, Bölcske, Megyaszó, Szentistvánbaksa térségében. Természetes szaporodását gátolja, hogy magja csak nyílt talajfelszínen csírázik, fiatal korban a csigáktól a földibolháig (Phyllotreta nigripes) számos kártevője van, az idősebb töveket pedig a tőrothadás veszélyezteti. Állományait a kompetitor, gyepképző pázsitfüvek és a cserjésedés veszélyezteti. Ex situ, azaz természetes élőhelyétől távoli konzervációjával az MTA vácrátóti botanikus kertjébe telepített minták segítségével az 1980-as évek óta foglalkoznak.[2]A tátorján lágy szárú, évelő növény, a Raunkiær-féle életforma-osztályozás szerint hemikryptophyta. A mészben gazdag, száraz, meleg, humuszban szegény lösz- vagy márgatalajokat kedveli. Dúsan elágazó, levelekkel körülvett, szögletes szára 80–150 cm magasra nő meg. 3–6 cm vastag, belseje fehér, érdesen barázdás, üreges, csomós. Vastag, húsos, felső részén sokfejű főgyökere orsó alakban hatol a talajba. Az egészséges növény enyhén káposztaillatú, ám a pusztuló, elrothadó tövek elviselhetetlen büdös szagot árasztanak. A terebélyes, bokorszerű növény levelei igen nagy méretűek (akár 60 cm-re is megnőnek), 2-3-szorosan szárnyasan szeldeltek. A levelek alul kisebbek, felfelé haladva egyre nagyobbak és tagoltabbak, ám a csúcsi levelek egyszerűek, megnyúltak. A szár és a levelek is fiatalon szőrösek, később kopaszodók. 4-5 éves korában virágzik először. Április-június között, tömör, később fellazuló, többszörösen összetett végálló fürtvirágzatban nyílnak apró, 8–10 mm átmérőjű, áthatóan mézédes illatú, fehér vagy rózsaszínes, hímnős virágai, melyek gömbszerűen az egész növényt beborítják. A virágon a családra jellemzően négy kereszt alakban álló, a csészeleveleknél kétszer hosszabb, tojásdad alakú, tompa végű lapos sziromlevél található. A hat fehér, tömzsi porzószál közül kettő rövidebb, egytagú, négy pedig hosszabb, felül kéttagú, melyek közül csak egyiken visel portokot. A porzón mézmirigyek (glandula) találhatók. A zöld bibeszálon sárga fejes, ülő bibe fejlődik. Megporzását rovarok végzik. Nyár végére beérő, borsszemnyi, gömbölyded, együregű becőketermése a kocsány csúcsán ül. A termés eleinte vastag, fényes zöld héjú, később kiszáradt, ráncos szürke gömböcske, mely egyetlen, csípős ízű magot rejt. A gömbforma hajtásrendszer a tőről leválva, az ördögszekérhez hasonlóan szél által (anemochoria) görgetve terjeszti a magvakat. Felhasználása [szerkesztés]
A tátorján jelenleg ismert előfordulási helyei Magyarországon: 1. Megyaszói Tátorjános Természetvédelmi Terület 2. Vácduka környéki élőhelyek 3. Balatonkenesei Tátorjános Természetvédelmi Terület 4. Belsőbárándi völgyrendszer 5. Közép-Mezőföld déli részének lelőhelyei A 17-18. században a pásztorok fontos tápláléka volt. Idősebb tövei a karalábé gumójánál is nagyobb gyökereket nevelnek, ez egy embernek nyersen vagy főzve több napi élelmet adott. Fazekas Mihály Füvész-könyve buglyos tátorján néven említi, ízét a retek csípősségéhez hasonlítja, mely keserű ízzel párosul. Borbás Vince szerint húsos édes gyökerét meghámozzák, karikára vagdalják és fiatal hajtásával együtt salátának vagy főzeléknek készítik el. Később ínségeledelként fogyasztották, Jókai Mór Bálványos vár c. regényében is ínséges idők hírnökeként említik. Kerti dísznövényként is ültették, az 1940-es években kertészetek is árusították. Magyarországi előfordulása Bölcskei Tátorjános Természetvédelmi Terület Balatonkenesei Tátorjános Természetvédelmi Terület, 2,5 hektáron, Megyaszói Tátorjános Természetvédelmi Terület,[9] 35 hektáron Belsőbárándi-tátorjános természetvédelmi terület
A Balatonkenesei Tátorjános Természetvédelmi Terület leírása:
A balatonkenesei magaspart egyedülálló értékeket őriz. A 25-30 méter magas, pannon üledék és lösz alkotta fal oldalában ritka és értékes madárfajok költenek, a folyamatosan málló, meredek leszakadáson, és a fölötte elterülő platón különleges növények és társulásaik élnek. Legnevezetesebb ezek közül a löszpuszták maradvány- növénye, a napjainkra hazánkból csaknem eltűnt tátorján. A magaspart anyaga a közhiedelemmel ellentétben túlnyomó részében tengeri üledék, melynek szabályos, vízszintes rétegsorai a Kárpát-medencét mintegy 10 millió évvel ezelőtt elborító sekély Pannon-tengerből rakódtak le. Csupán a legfelső 1-2 métert alkotja a jégkorszak száraz szelei által idehordott porból kialakult lösz. A meredek fal létrejöttét a Balaton hullámverése idézte elő, mely alámosta a laza üledékekből álló partot. A pannóniai rétegek ezután hatalmas suvadások, omlások formájában szakadtak le. A falat átmenetileg megtámasztja a lehullott omladék , miután azonban a Balaton ismét elhabolja azt, a folyamat ismétlődik. A pannóniai rétegekben a tó felé mozgó rétegvizek tovább csökkentik a fal állékonyságát. A meredek, szinte állandóan mozgásban lévő partoldalakon különleges löszfalnövényzet él. Az üledékfalba mélyíti költőüregeit legpompásabb, trópusi tájakat idéző madarunk, a fullánkos rovarokat fogyasztó gyurgyalag, és barnás tollazatú fecskénk, a parti fecske. A tátorján a keresztesvirágúak családján belül a káposztafélékhez tartozó növény. A pásztorkodó, földművelő nép egykor szívesen fogyasztotta káposztára emlékeztető ízű karógyökerét, a „tatárkenyeret”. A növény fejlődésének első két-három évében csak leveleket hoz, ezek hossza akár a fél métert is elérheti. A megfelelő fejlettségű tövek fehér virágok tömegét hordozó hatalmas, gömb alakú kóróvá nőnek. A termések apró, gömb alakú becőkék. A tátorján jellegzetes „ördögszekér”: a termések beérése után a már száraz növény leválik a tövéről, s a szél messzire görgeti, miközben magjait elszórja. Neve is valószínűleg e tulajdonságából ered, hiszen az alföldön a tátorján szó jelentése: orkán, szélvész. Eredeti élőhelyei meredek, erodálódó partoldalak, löszvölgyek, löszpuszták, melyek napjainkra mezőgazdasági művelés alá kerültek. Termőhelyeinek megszűnése miatt hazánkban már csak néhány kisebb állománya él, s ezért fokozottan védett növény. Védjük együtt!
Források: hu.wikipedia.org, Balatonkenesei Tátorjános TT http://www.bfnp.hu/magyar/oldalak/balatonkenesi_tatorjanos_tt/
Cimkék: tátorján Balatonkenese Magyarország Carpathian Basin Metapolisz(c) Stefan.lefnaer in der Wikipedia auf Deutsch, CC BY-SA 3.0
Habitus
Taxonym: Crambe tataria ss Fischer et al. EfÖLS 2008 ISBN 978-3-85474-187-9
Fundort: Naturschutzgebiet Zeiserlberg bei Ottenthal, Bezirk Mistelbach, Niederösterreich - ca. 225 m ü. A.
Autor/Urheber: Stefan.lefnaer, Lizenz: CC BY-SA 3.0
Taxon: Tátorján-Meerkohl, Crambe tataria
Ort: NSG Zeiserlberg bei Ottenthal, Bezirk Mistelbach, Niederösterreich Habitat: Trockenrasen
Bestimmt nach: Fischer et al. EfÖLS 2008
(c) Stefan.lefnaer in der Wikipedia auf Deutsch, CC BY-SA 3.0
Habitat
Taxonym: Crambe tataria ss Fischer et al. EfÖLS 2008 ISBN 978-3-85474-187-9
Fundort: Naturschutzgebiet Zeiserlberg bei Ottenthal, Bezirk Mistelbach, Niederösterreich - ca. 225 m ü. A.